Összehívják Bukarestbe, a KB székházába a magyar és némer "nemzetiségi dolgozók" országos plénumait (országos gyűléseit). (A plenáris összehívását a büróban először októberre, majd decemberre tervezték, de a pártvezetés minden alkalommal elhalasztatta az eseményt.) A magyar és német küldöttek szinte a teljes politikai vezetés színe előtt szólalhatnak fel: több-kevesebb ideig jelen van Nicolae Ceauşescun kívül többek közt Emil Bodnăraş, Manea Mănescu, Fazekas János, Paul Niculescu-Mizil, Gheorghe Pană, Miron Constantinescu, Gere Mihály KB-tagok és Fazekas Lajos Hargita megyei elsőtitkár is. Az első nap külön-külön folyik a tanácskozás, majd a második nap együttes ülést tartanak. A Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa ülésén negyvenhárman kérnek szót, de csak huszonketten szólalhatnak föl, többek közt Takács Lajos, Sütő András, Szász János, Gáll Ernő, Gálfalvi Zsolt, Toró Tibor, Domokos Géza. A felszólalók általában a köztársasági elnöki funkció méltatása és bizonyos eredmények megemlítése után konkrét hiányosságokra, torzulásokra hívják fel a figyelmet. Hivatkoznak Ceauşescu 1971. évi állásfoglalásaira s arra, hogy egyes területeken az ő útmutatásait nem hajtják végre. Gálfalvi Zsolt például vitába szállt azzal a felfogással, hogy nemzetiségi kérdés már nincs, csupán néhány értelmiségi "élesztgeti". Sütő András többek között kéri a nemzetiségi tanácsok helyi szerveinek létrehozását, és a megyei szervek megerősítését. A tanácskozás legjelentősebb felszólalása Takács Lajosé, aki hosszasan, adatokkal alátámasztva sorolja az oktatás terén meglévő sérelmeket. Azt is felemlegeti, hogy az államigazgatási apparátus esetében a végrehajtó szervek (ügyészség, bíróság, rendőrség stb.) között a magyar kisebbség aránya szinte elenyésző, a magyar feliratok pedig eltűntek. Takács azt sem hallgatja el, hogy az alantas hatóságok sok helyen tiltják a helységnevek anyanyelven történő használatát. A második nap felszólaló Nicolae Ceauşescu többek közt kijelenti, hogy a nemzetiségi tanácsoknak nem a kisebbségi lakosság sajtátos problémáin kellene lovagolniuk, hanem "az általános országépítő feladatokkal" kellene törődniük. Ezután kifejti, hogy az anyanyelven való oktatás nem annyira fontos, hiszen mindenkinek egy nyelvet kell majd beszélnie, a "szocializmus nyelvét" - tehát az államnyelv elsajátítására kell a hangsúlyt helyezni. (Martin Ferenc nagykövet rejtjeltáviratában arról értesíti a külügyminisztériumot, hogy a küldöttek szerint a tanácskozás "teljes kudarccal végződött".) Két nappal később, az RKP KB ülésén megbírálják Miron Constantinescut, hogy "túl liberálisan vezette" a plenárist, ezért felmentik a nemzetiségi tanácsok felügyeletére kapott megbizítása alól. Utóda Ilie Verdeţi lesz, aki kevésbé ismeri a kisebbségi kérdést mint elődje, (aki magyarul is tudott).
1965. július 19. - 24.
Bukarestben tartják a kommunista párt IX. Kongresszusát, mely jóváhagyja a márciusi plenáris döntéseit. A KB Végrehajtó Bizottságába kerül Mogyorós Sándor, póttag lesz Fazekas János és Gere Mihály (a Maros-Magyar Autonóm Tartomány néptanácsi elnöke). Ezeket a személyi változásokat a külügyminisztérium roman referatúrája úgy értékeli, hogy "mindez gesztusként értékelhető egyrészt a romániai magyar nemzetiség felé, de közvetve Magyarország felé is. Feltételezhető, hogy a fenti változások indítékai között egyik tényezőként az 1964. júliusi és 1965. júniusi magyar-román pártközi tárgyalások szerepelnek." (A kongresszuson változtatják meg az RMP nevét Román Kommunista Pártra.) A kongresszus után megalakítják az RKP Központi Bizottsága mellett működő nemzetiségi bizottságot. A grémiumra legmagasabb szinten maga a főtitkár "ügyel", de a közvetlen irányítás a KB apparátusának néhány, különböző területeken dolgozó tagja (Mihail Dalea, Petre Borilă, Leonte Răutu, Virgil Trofin és Gheorghe Stoica) kezében van. A bizottság magyar tagjainak (Domokos Géza, Takács Lajos, Sütő András, Létay Lajos, később Koppándi Sándor) feladata "a magyar nemzetiség életét érintő - elsősorban ideológiai-kulturális jellegű jelenségek feltárása, javaslatok kidolgozása". A nemzetiségi bizottság létrehozásáról a nyilvánosság előtt sohasem esik szó.
1965. augusztus 21.
Megalakul Ion Gheorghe Maurer harmadik kormánya. Ebben a minisztertanács alelnöke Mogyorós Sándor és Fazekas János. A könnyűipari miniszter Szenkovits Sándor, a belkereskedelmi miniszter Levente Mihály. Az Államtanács alelnökei közé kerül az addig is tag Takács Lajos mellé Gere Mihály.
1965. augusztus 21.
A Nagy Nemzetgyűlés elfogadja az új alkotmányt. (A 20. században ez a hatodik érvényben lévő alaptörvény.) Ebben rögzítik, hogy az ország új megnevezése: Románia Szocialista Köztársaság. A 17. szakaszban leszögezik, hogy az ország állampolgárai "nemzetiségre, fajra, nemre vagy vallásra való tekintet nélkül egyenlő jogokat élveznek a gazdasági, politikai, jogi, társadalmi és kulturális élet minden terén. Az állam szavatolja az állampolgárok jogegyenlőségét. Tilos ezen jogok bármilyen korlátozása és a gyakorlásuk során bármilyen megkülönböztetés nemzetiségi, faji, nemi vagy vallási alapon. Minden olyan megnyilvánulást, amelynek célja ilyen korlátozások bevezetése, a nacionalista-sovén propagandát, a faji vagy nemzeti gyűlölet szítását törvény bünteti." A nemzeti kisebbségekről a 22. szakasz szól: "Románia Szocialista Köztársaságban az együttélő nemzetiségeknek biztosítva van az anyanyelv szabad használata, továbbá könyvek, folyóiratok, színházak és a minden fokú oktatás a saját nyelvükön. Azokban a közigazgatási-területi egységekben, amelyekben a román lakosságon kívül más nemzetiségű lakosság is él, minden szerv és intézmény szóban és írásban az illető nemzetiség nyelvét is használja, és tisztviselőket nevez ki ezek soraiból vagy más olyan állampolgárok közül, akik ismerik a helyi lakosság nyelvét és életmódját.
1966. június 27. - 28.
Bukarestben plenáris ülést tart az RKP Központi Bizottsága. Ezen beválasztják a Titkárságba Gere Mihályt, akinek a feladata lesz a nemzetiségi bizottság irányítása.
1967. december 9.
Megalakul Ion Gheorghe Maurer negyedik kormánya. A minisztertanács egyik alelnöke Fazekas János. A könnyűipari miniszter továbbra is Szenkovits Sándor, a belkereskedelmi miniszter pedig Levente Mihály. A helyi adminisztráció problémájával foglalkozó bizottság élére Gere Mihály kerül (tulajdonképpen ő irányítja a közigazgatási reformot).
1968. január 11. - 13.
Csíkszeredában, amikor egy gyűlésen a résztvevők megtudják, hogy a tervezett Hargita megye székhelye Székelyudvarhely lesz, botrány tör ki. 13-án a városi kultúrház előtt spontán tömegdemonstráció kezdődik és követelik a döntés megváltoztatását. A konfliktust sikerül békésen rendezni (Bukarestből leutazik Gere Mihály és Vasile Patilineţi is, de őket foglyul ejti a tömeg): egy delegációt küldenek Bukarestbe. A húsz fős küldöttség 14-én találkozik Nicolae Ceauşescuval is és sikerül kiharcolniuk, hogy a megye székhelye Csíkszeredába kerüljön.
1968. június 27.
Váratlanul Bukarestbe hívnak több, mint száz prominens magyar értelmiségit. (Július 3-án a vezető német értelmiségieket is Bukarestbe hívják.) A Központi Bizottság főépületében megtartott találkozón Nicolae Ceauşescu mellett jelen van Ion Gheorghe Maurer miniszterelnök, Paul Niculescu-Mizil, Leonte Răutu, Dumitru Popescu, Gere Mihály és Fazekas János, a KB titkárai. Míg a felszólalók többsége az aktuális sérelmeket hozza szóba, Takács Lajos, a Bolyai egyetem utolsó rektora beszédében "a nemzetiségi kérdést megoldottnak" tekinti és kijelent, hogy "a legnagyobb baj az, hogy a magyarok még mindig nem tudnak elég jól románul", éppen ezért fokozni kell a román nyelv tanítását. Az egész napos tanácskozást a főtitkár záróbeszéde rekeszti be. A résztvevők legnagyobb megdöbbenésére azonban Ceauşescu a felvetett problémák döntő többségével szemben igen elutasító. A magyar nyelvű szakoktatás megszervezését azzal sepri le az asztalról, hogy "a munkásosztály egységes", és "akármilyen az anyanyelvünk, a fontos, hogy mindenki a munka közös nyelvét beszélje". Itt fogalmazódik meg nyilvánosan először az a tétel, miszerint "valójában mind románok vagyunk, ha a származásunk különböző is
1971. március 12.
Összehívják Bukarestben a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa, országos plénumát (országos gyűlését), melyen jelen van Nicolae Ceauşescu, Ion Gheorghe Maurer, Manea Mănescu, Leonte Răutu, Miron Constantinescu, Fazekas János, és Gere Mihály, valamint "a központi intézmények és társadalmi szervezetek vezetői", és a német dolgozói tanács képviselői. A magyar nagykövetség értesülése szerint összesen hatvanan jelentkeznek felszólalásra, de csak tizenhatan kapnak szót. A tanácskozás Péterfi István tájékoztatójával nyílik meg, aki közli a küldöttekkel, hogy "Nicolae Ceauşescu elvtárs utasította az Oktatásügyi Minisztériumot, hogy az 1971/72-es oktatási évtől kezdődően biztosítsa magyar tannyelvű tagozatok, vagy osztályok létrehozását egyes szakiskolákban és szaklíceumokban." Az is újdonságnak számít, hogy a felvételi vizsgára jelentkező magyar tanulók az összes tantárgyból magyarul vizsgázhatnak. (Korábban csak azokból, amelyeket magyarul tanultak.) A pártfőtitkár utasítása értelmében a szakminisztérium "intézkedéseket fog tenni" új, kizárólag magyar tannyelvű líceumok létrehozására a következő tanévtől. Arról is tájékoztatja a plénumot Péterfi, hogy a tanács bürójának felterjesztése nyomán Ceauşescu februárban "konkrét utasításokat adott" az Oktatásügyi Minisztériumnak a magyar nyelvű oktatás kibővítésére (tehát a magyarul is tanulható diszciplínák számának növelésére) a Babeş-Bolyai egyetemen és a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben. A felszólaló Demeter János azt is javasolja, hogy a magyar tannyelvű iskolákban, tagozatokban, magyarul lehessen tanulni Románia történelmét és földrajzát. A tanácskozás - miként korábban, és későbben is - románul folyik, csupán egy Kovászna megyei TSZ-elnök beszél magyarul. A felszólaló Ceauşescu két órás záróbeszédében többek közt leszögezi, hogy "a nemzetiségek léte is hosszas perspektívájú." Ez a kijelentése az elkövetkező évek asszimiláció-ellenes kisebbségi küzdelmeinek egyik hivatkozási pontja lesz.
1971. október 21.
Az RKP KB sajtóosztálya lehivatja Bukarestbe a vidéki magyar és német lapok főszerkesztőit. A KB székházában Nicolae Vela és Gere Mihály bizalmasan közli velük, hogy ezentúl a nemzetiségek nyelvén csak abban az esetben lehet használni a települések neveit, ha: 1.) az elnevezés románul és a nemzetiségek nyelvén azonosan hangzik (pl. Arad, Déva); 2.) a nemzetiségi elnevezés erősen hasonlít a románhoz (pl. Sighişoara-Segesvár-Schassburg); 3.) a nemzetiségi elnevezés a román elnevezés hű fordítását tartalmazza (pl. Odorheiu Secuiesc-Székelyudvarhely). Minden más esetben csak a román elnevezés használható. A bizalmas rendelkezés - miként a bukaresti magyar nagykövetség egyik jelentése fogalmaz - komoly mértékben "felkavarta a nemzetiségi közvélemény hangulatát, s a jelenséget a nemzetiségi jogok korlátozásaként értékelik." Az írószövetség nemzetiségi bizottsága és a magyar főszerkesztők nagy része hangosan tiltakozik, mire a pártvezetés némileg visszakozik: a nyilvánosságra nem hozott rendelkezés maradéktalan végrehajtására nem kerül sor, de 1971-től bizonyos helységneveket már következetesen román helyesírással írnak.
1978. január 20.
Szóbeli jegyzékben közlik a román féllel, hogy dr. Szepes Istvánt kívánja a magyar külügyminisztérium kinevezni a kolozsvári főkonzulátus élére. Február 28-án a bukaresti külügyminisztérium közli, hogy az előzetes hozzájárulást megadják, ám a működési engedély (exequateur) megadása egyre késik. Az új nagykövet, Rajnai Sándor ezért november 2-án C. Oancea külügyminiszter-helyettesnél tett látogatásakor felveti a kérdést, de érdemi választ nem kap, a román illetékesek különböző mondvacsinált indokokkal húzzák-halasztják az engedély megadását. Végül - hosszas huza-vona után - 1979. július 12-én adják át a külügyminisztériumban Rajnai Sándor nagykövetnek a kolozsvári főkonzul működési engedélyét.
1978. január 20.
Király Károly újabb levelet ír Ilie Verdeţi miniszterelnöknek. Ebben többek között részletes statisztikai adatokkal illusztrálja, hogy mennyit romlott az utóbbi években a magyar nyelvű oktatás helyzete. (A magyar nagykövetség értesülése szerint a nemzetiségi statisztikai adatok összgyűjtésében Bodor Pál, Domokos, Géza, Fazekas János, Gere Mihály és Takács Lajos segítették.) Levelében fölveti, hogy teljesen megszűnt a magyar nyelv használata a közhivatalokban, a nyilvános fórumokon (beleértve a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa üléseit is); súlyos hibának tartja a "Romániai Kisebbségi Jogok Chartájának" hiányát, bírálja az "egységes szocialista nemzet" fogalmát. Végezetül konkrét javaslatokat fogalmaz meg a kisebbségi helyzet javítása érdekében: ismerjék el a román mellett a magyart és a németet is hivatalos nyelvként és Erdélyben mindhárom nyelv tanulása legyen kötelező; dolgozzanak ki új nemzetiségi statútumot; a kisebbségek-lakta körzetekből külön közigazgatási egységeket szervezzenek. Király ezt a levelét is - akárcsak az előzőeket kijutatja Nyugatra, ahol ezek nagy feltűnést keltenek. Ezt jelzi az is, hogy a washingtoni magyar nagykövet március 13-i rejtjeltáviratában értesíti a külügyminisztériumot, hogy Anatolij Dobrinyin szovjet nagykövet is érdeklődött a magyar kisebbség helyzete felől, különösen a "Király-akcióról". Információi szerint Király ügyével, illetve a beadványaival a Fehér Ház és a State Departament is foglalkozik.
1979. július 19.
Összehívják Bukarestben a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa országos plenárisát, melyen részt vesz Miu Dobrescu, a Szocialista Nevelés és Művelődés Tanácsa elnöke és Virgil Cazacu KB-titkár is, akit korábban a nemzetiségi tanácsok felügyeletével bíztak meg. (Közvetlenül a plenáris előtt egy kis időre összeül a büró is.) A tanácskozás mindvégigi román nyelven folyik, csupán Gere Mihály - akit most választanak meg az elhunyt Péterfi István utódaként a tanács elnökévé - olvassa fel magyarul is az üdvözlő beszédét. (A pártvezetés eredeti jelöltje a még Gerénél is szervilisebb Kovács József, a Babes-Bolyai egyetem prorektora volt.) Az ülés napirendjén a Megéneklünk Románia országos kulturális fesztivál és a kongresszusi irányelvek szerepelnek. Az előzőleg egyeztetett hozzászólókon kívül Domokos Géza, Bodor Pál és Gálfalvi Zsolt szólalnak fel. Utóbbi azt kifogásolja, hogy az MNDT gyakorlatilag nem működik, a magyar nyelvű oktatás szűkítését célzó intézkedések láttak napvilágot és korlátozták a nemzetiségi nyelvű könyvek kiadását. (Miu Dobrescu ezt hevesen cáfolja - vagyis a valóban tervezett szűkítést ezennel visszavonja.)
1980. július 22.
Bukarestben ülést tart a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa 27 tagú bürója, Gere Mihály vezetésével. Ezen Bodor Pál felveti a magyar nemzetiségű egyetemisták, főiskolások számának csökkenését (1959-ben még 1800 hallgatója volt a Bolyai egyetemnek, míg 1980-ban a Babeş-Bolyain csak 1064 magyar diák tanul, ezen belül a jogi karon csupán 48-an.) A jelenlévő Stan Soare, a KB agitprop osztályának helyettes vezetője kijelenti, hogy "a nemzetiségi arányszámokat nem kell dramatizálni". Az ülésen bejelentik, hogy hamarosan megnyílik Bukarestben a Kriterion Könyvesbolt.
1980. december 26.
Összehívják Bukarestben a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa országos plénumát, melyen részt vesz Dumitru Popescu, a KB Politikai Végrehajtó Bizottsága tagja, aki pár héttel korábban vette át Virgil Cazacutól a nemzetiségi tanácsok felügyeletét. A felszólaló Huszár Sándor elítéli azokat, akik elhagyják az országot. A plenáris előtt ülésezik a végrehajtó bizottság (büró), melyen bírálják a kolozsvári 3. sz. matematika-fizika líceum megszüntetésének tervét. Az elnöklő Gere Mihály kis időre eltávozik, majd visszatérve bejelenti, hogy Ceauşescu közölte, csak most szerzett tudomást a tervről, s azzal nem ért egyet és "kérte Gere elvtársat, hogy tájékoztassa az MNDT büróját a terv elejtéséről".
1981. március közepe
1981 március közepén Bukarestben az RKP KB Ideológiai Bizottsága egy ördögkúti emlékmű felállításáról tárgyal. (Ördögkúton 1940 szeptemberében a bevonuló honvéd egységekre rálőttek, mire megtorlásul ártatlan helyi civileket is kivégeztek.) Az emlékmű burkolt magyarellenes jelképe miatt a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa elnöke, Gere Mihály és titkára, Fejes Gyula interveniál Dumitru Popescu KB-tagnál. Azt kérik, hogy ha Ördögkúton felállítják az emlékművet, "cserébe" Szárazajtán is állítsanak emlékművet a Maniu-gárda áldozatainak. Popescu a kérést visszautasítja.
1981. május 21.
A bukaresti Flacăra című, erősen nacionalista hetilapban megjelenik Mihai Fatu "Az 1940 augusztusi bécsi fasiszta diktátum és következményei" című ciksorozatának első része. A cikke tendenciózus, erősen magyarellenes jellege miatt (többek közt azt a Ferenczy Györgyöt állítja be példaképül, aki Maniu híve a két világháború közt és tiltakozott a bécsi döntés ellen) Gere Mihály és Vincze János, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa elnöke, illetve alelnöke tiltakozik a KB sajtóosztályán, mire az leállítattja a sorozatot és utasítják Fatut, hogy a második részt írja át.
1981. május 21.
Kolozsváron meghal Ritoók János (Brassó, 1935. jún. 22.) költő, műfordító, irodalomtörténész, szerkesztő, az erdélyi magyar-szász irodalmi kapcsolatok kutatója.
1982. július 14.
Összeül a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa Bürója. A 14 tagú iroda ülésén részt vesz a Tanács elnöke, Gere Mihály, Petre Enache KB-titkár, Eugen Florescu KB osztályvezető-helyettes, Suzana Gâdea, a Szocialista Művelődés és Nevelés Tanácsa elnöke, valamint néhány pártaktivista. A felszólalók közül Bodor Pál kritikus hangot üt meg (a nemzetiségi sajtó problémáit részletezi), de Florescu kijelenti, hogy "nincs külön, nemzetiségi jellegű probléma", valamint azt is közli, hogy a Lăncrănjan-könyv "nem a párt álláspontját tükrözi".
1983. szeptember 1.
Kolozsváron a helyi illetékesek a beiratkozások alkalmával közlik az érdekelt szülőkkel, hogy megszűnik a zeneiskola magyar nyelvű tagozata. A felháborodás igen nagy, a szülők egyenesen N. Ceauşescunak írnak ez ügyben kérelmet, amire a központi szervek - bevonva a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa elnökét, Gere Mihályt is, vizsgálatot kezdeményeznek. Végül a 15-i tanévnyitó előtt egy nappal közlik a szülőkkel, hogy mégis indul magyar nyelvű tagozat.
